Úgy igazságos, ha nem csak Hanna szobáját, de Viliét is bemutatom itt a blogon. Azok számára, akik eddig nem követték, (ezentúl tessék olvasni!!) a szoba (helyesebben félszoba) rövid története annyi, hogy valaha ez volt a konyha, majd, miután áttörtük a falat a szomszédba és összenyitottuk a két lakást, dolgozóvá változott, végül, miután Vili megszületett, ez lett az ő mini birodalma, ugyanis az egész nem több, mint 6,5 nm. Még a falakat sem festettük át és ez a szürkés kék lett az alapja az összes többi dekorációnak és kiegészítőnek, a dupla mák pedig az volt, hogy fiút vártunk és nem lányt (bár volt B tervem is...).A méret miatt elég nehéz volt lefotózni, de a lényeg azt hiszem jól látszik.
És a végére egy kis személyes: Négy évvel ezelőtt, ezen a napon született meg Hanna. Isten éltessen drága Hancsúrom!!
 |
| 2008 |
 |
| 2012 |
Szeretnék ma bemutatni egy Hollandiába települt magyar asztalost, Balog Lászlót, aki szó szerint mesébe illően szép gyerekbútorokat készít Famunka néven. Minden darabját a magyar hagyományok ihlették. Nagy-nagy kár, hogy az ilyen szakemberek nem itthon találják meg a számításukat és elviszik máshová a tudásukat, ahol értékelik és megbecsülik őket.
Divatba jöttek a magyar népművészeti motívumok. Matyó a pólón, kalocsai a Forma 1-es mezen, kalotaszegi a szoknyán és magyar népmesék a falon. Eljátszottam hát a gondolattal vajon be lehetne-e vinni a hagyományokat a gyerekszobába, anélkül, hogy az ember egy skanzenben érezné magát. Nem a matyó motívumra építettem (a két baba matyó motívumos egyedül), bár az is érdekes lenne, egy kispasi mit szólna a színes virágmintákhoz a szobája falán.
Hanna szobájában az elmúlt évben sok változás történt. Az események nyáron gyorsultak fel, amikor végre Dédinek hála, mi is beálltunk az Expedittel rendelkezők táborába. Bevallom meg kellett kötnöm pár kompromisszumot, például én régebben utáltam, ha a játékok elöl vannak, de be kellett látnom, a gyerek azzal játszik, ami szem előtt van.
Kis átrendezés, néhány új kiegészítő és máris teljesen más hangulatú lett az egész. Hannának is nagyon tetszik, azóta sokkal rendszeretőbb lett és nem (mindig) nekem kell éjjel lábujjhegyen a félhomályban elrakosgatni a cuccait. Egy szó, mint száz, itt egy kis önreklám.
Csak, hogy legyen mivel összehasonlítani, plusz a drámai hatás kedvéért, ilyen volt a szoba, amikor három évvel ezelőtt Hannuli birtokba vette:
És ilyen most:
Az ágy átkerült a másik oldalra, helyére Expedit került.
A régi komód az ágy helyéről Vilmos szobájába vándorolt, a polcra pedig kikerültek az eddig dobozokban szomorkodó szépséges játékok.
A rajzasztal átkerült a giga kosár helyére a sarokba, a ceruzák pedig új tárolót kaptak.
A kosárból átkerült a használatban lévő játékok többsége egy új, nyitott tetejű tárolóba, hogy a gyerekek jobban hozzáférjenek.
Vili szobájából átvándorolt a bézs párna, és hogy a másik párnán a matrioska ne legyen egyedül, rávasaltam még három öribarit neki.
Amikor az ember fiának annyi autóverseny pályája, meg játszószőnyege van, hogy már semmi sem elég jó és nyüstöl minket, hogy vegyük meg a legújabb Lego csodát, ami két hét múlva szintén a süllyesztőben végzi, jön a kreativitás. Nagyon kedvelem az úgynevezett Washi tapaszokat, ami olyasmi, mint a tikszó a.k.a. cellux (ismeri még valaki ezt a szót, vagy én vagyok túl öreg), csak műanyag helyett papírból van, millió színben és mintázattal kapható és az ég világon mindent lehet dekorálni vele. A non plusz ultra benne pedig az, hogy visszaszedhető, és nem tépi le például a parkettáról a lakkot. Ma már itthon is beszerezhető, nem azt mondom, hogy minden sarki papírboltban, de a neten hozzá lehet jutni, úgy 700 forint egy tekercs. Na ebből pedig az következik, hogy gond nélkül ki lehet építeni bármilyen úthálózatot keresztbe-kasul a lakásban, majd este, miután a gyerek végigberregte a napot, egy mozdulattal feltéphetjük az egészet, másnap pedig újrakezdhetjük. Valahogy így:
forrás: ismeretlen
Nagyon szeretek párnákat csinálni, egyrészt, mert a végeredmény látványos, másrészt pedig, mert szerintem értelmetlen kiadni 10-20 ezer forintot valamiért, ami házilag is elkészíthető a töredékéből. Régóta ácsingózom néhány fotónyomatos díszpárnára, de sajnos elég drágák. Ám, ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez ;-) Az elkészítése nagyon egyszerű volt, csak egy sima felületű párnahuzatra (olyan kell, amin a matrica jól megtapad, tehát mondjuk a bársony, vagy a kötött anyag nem jó erre), vasalható fóliára, na meg egy képre volt szükség.
Én rókát szerettem volna, méghozzá fekete-fehérben. Ez a kép volt a kiindulás:
De mivel ez a róka láthatóan nem fekete-fehér, egy képszerkesztő programmal kicsit megbuheráltam és ez lett belőle:
Aztán fogtam a vasalható matricát, rányomtattam a képet és a használati utasítás szerint felvasaltam a párnahuzatra. Voilá, a végeredmény:
Megint nagyon hosszú időre eltűntem, de nem ok nélkül. Halmozódó családi teendőim mellett (Hanna óvodás lett, Vilmos hetek óta betegeskedik) át kellett gondolnom tulajdonképpen mi a célom azzal, hogy blogot írok és a fióknak tervezek különféle gyerekszobákat. A választ a véletlen és egy barátnőm adta meg (akitől ezúton is elnézést kérek, hogy nem hívtam fel, de mea culpa, és ígérem Andi, jelentkezem!!!), aki az orrom alá dugta egy lakberendező suli hirdetését. És akkor, gondolkodás nélkül döntöttem: belevágok és nem félek többé azzá lenni, ami mindig is lenni szerettem volna. Szóval tegnap óta újra visszaültem a másik oldalra és rettentően élvezem, alig várom, hogy mindent megtanuljak a szakmáról, hogy ezentúl ne csak saját magamnak készítsek kollázsokat, hanem mindenkinek, aki tanácstalan, hogyan fogjon neki a gyerekszoba szebbé tételéhez.
Ezzel egy időben, úgy gondoltam a blogom is megérett egy kis átalakításra és amint látjátok, új, szebb, letisztultabb külsőt kapott. Rengeteg tervem és klassz posztom van, szóval érdemes hétköznaponként idelátogatni. Emellett pedig örömmel veszem (és nagyon köszönöm az eddigi kéréseket is!), ha megírjátok, milyen témákat látnátok itt szívesen.