Szeretnék ezentúl egyszer-egyszer bemutatni olyan magyar képzőművészeket, cégeket, tervezőket, akik gyerekszobákba illő tárgyakat, bútorokat terveznek, gyártanak, mert ugyan ma már bármelyik országból beszerezhetünk mindent, hogy berendezzünk egy gyerekszobát, de miért menjünk a világ végére, ha ugyan azt a minőséget, egyediséget itthon is megtalálhatjuk.
Mai első tervezőm: Evuska Pillows
Nekem annyira tetszenek a munkái, hogy már többször is vásároltam tőle. A hálónkban díszeleg egy szarvasos szitanyomata, de egyedi rendeléseket is vállal, Hanna szobájába is ő készítette a lila matrioska babás párnát. Vasárnaponként keressétek a Wamp-on, vagy nézzetek szét a blogon.
Ps: Mindenkinek köszönöm Hanna nevében is a szülinapi jókívánságokat! Nagyon aranyosak vagytok:-)
Úgy igazságos, ha nem csak Hanna szobáját, de Viliét is bemutatom itt a blogon. Azok számára, akik eddig nem követték, (ezentúl tessék olvasni!!) a szoba (helyesebben félszoba) rövid története annyi, hogy valaha ez volt a konyha, majd, miután áttörtük a falat a szomszédba és összenyitottuk a két lakást, dolgozóvá változott, végül, miután Vili megszületett, ez lett az ő mini birodalma, ugyanis az egész nem több, mint 6,5 nm. Még a falakat sem festettük át és ez a szürkés kék lett az alapja az összes többi dekorációnak és kiegészítőnek, a dupla mák pedig az volt, hogy fiút vártunk és nem lányt (bár volt B tervem is...).A méret miatt elég nehéz volt lefotózni, de a lényeg azt hiszem jól látszik.
És a végére egy kis személyes: Négy évvel ezelőtt, ezen a napon született meg Hanna. Isten éltessen drága Hancsúrom!!
 |
| 2008 |
 |
| 2012 |
Szeretnék ma bemutatni egy Hollandiába települt magyar asztalost, Balog Lászlót, aki szó szerint mesébe illően szép gyerekbútorokat készít Famunka néven. Minden darabját a magyar hagyományok ihlették. Nagy-nagy kár, hogy az ilyen szakemberek nem itthon találják meg a számításukat és elviszik máshová a tudásukat, ahol értékelik és megbecsülik őket.
Divatba jöttek a magyar népművészeti motívumok. Matyó a pólón, kalocsai a Forma 1-es mezen, kalotaszegi a szoknyán és magyar népmesék a falon. Eljátszottam hát a gondolattal vajon be lehetne-e vinni a hagyományokat a gyerekszobába, anélkül, hogy az ember egy skanzenben érezné magát. Nem a matyó motívumra építettem (a két baba matyó motívumos egyedül), bár az is érdekes lenne, egy kispasi mit szólna a színes virágmintákhoz a szobája falán.
Hanna szobájában az elmúlt évben sok változás történt. Az események nyáron gyorsultak fel, amikor végre Dédinek hála, mi is beálltunk az Expedittel rendelkezők táborába. Bevallom meg kellett kötnöm pár kompromisszumot, például én régebben utáltam, ha a játékok elöl vannak, de be kellett látnom, a gyerek azzal játszik, ami szem előtt van.
Kis átrendezés, néhány új kiegészítő és máris teljesen más hangulatú lett az egész. Hannának is nagyon tetszik, azóta sokkal rendszeretőbb lett és nem (mindig) nekem kell éjjel lábujjhegyen a félhomályban elrakosgatni a cuccait. Egy szó, mint száz, itt egy kis önreklám.
Csak, hogy legyen mivel összehasonlítani, plusz a drámai hatás kedvéért, ilyen volt a szoba, amikor három évvel ezelőtt Hannuli birtokba vette:
És ilyen most:
Az ágy átkerült a másik oldalra, helyére Expedit került.
A régi komód az ágy helyéről Vilmos szobájába vándorolt, a polcra pedig kikerültek az eddig dobozokban szomorkodó szépséges játékok.
A rajzasztal átkerült a giga kosár helyére a sarokba, a ceruzák pedig új tárolót kaptak.
A kosárból átkerült a használatban lévő játékok többsége egy új, nyitott tetejű tárolóba, hogy a gyerekek jobban hozzáférjenek.
Vili szobájából átvándorolt a bézs párna, és hogy a másik párnán a matrioska ne legyen egyedül, rávasaltam még három öribarit neki.
Amikor az ember fiának annyi autóverseny pályája, meg játszószőnyege van, hogy már semmi sem elég jó és nyüstöl minket, hogy vegyük meg a legújabb Lego csodát, ami két hét múlva szintén a süllyesztőben végzi, jön a kreativitás. Nagyon kedvelem az úgynevezett Washi tapaszokat, ami olyasmi, mint a tikszó a.k.a. cellux (ismeri még valaki ezt a szót, vagy én vagyok túl öreg), csak műanyag helyett papírból van, millió színben és mintázattal kapható és az ég világon mindent lehet dekorálni vele. A non plusz ultra benne pedig az, hogy visszaszedhető, és nem tépi le például a parkettáról a lakkot. Ma már itthon is beszerezhető, nem azt mondom, hogy minden sarki papírboltban, de a neten hozzá lehet jutni, úgy 700 forint egy tekercs. Na ebből pedig az következik, hogy gond nélkül ki lehet építeni bármilyen úthálózatot keresztbe-kasul a lakásban, majd este, miután a gyerek végigberregte a napot, egy mozdulattal feltéphetjük az egészet, másnap pedig újrakezdhetjük. Valahogy így:
forrás: ismeretlen
Nagyon szeretek párnákat csinálni, egyrészt, mert a végeredmény látványos, másrészt pedig, mert szerintem értelmetlen kiadni 10-20 ezer forintot valamiért, ami házilag is elkészíthető a töredékéből. Régóta ácsingózom néhány fotónyomatos díszpárnára, de sajnos elég drágák. Ám, ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez ;-) Az elkészítése nagyon egyszerű volt, csak egy sima felületű párnahuzatra (olyan kell, amin a matrica jól megtapad, tehát mondjuk a bársony, vagy a kötött anyag nem jó erre), vasalható fóliára, na meg egy képre volt szükség.
Én rókát szerettem volna, méghozzá fekete-fehérben. Ez a kép volt a kiindulás:
De mivel ez a róka láthatóan nem fekete-fehér, egy képszerkesztő programmal kicsit megbuheráltam és ez lett belőle:
Aztán fogtam a vasalható matricát, rányomtattam a képet és a használati utasítás szerint felvasaltam a párnahuzatra. Voilá, a végeredmény:
