Poszter

A szobánk gyenge láncszeme számomra egyértelműen a kiságy feletti üveg tábla volt. Amíg itt dolgoztam, persze aranyat ért, mert egy csomó mindent felírtam rá és mivel áttetsző üvegből van, szinte belesimult a falba. De nem eléggé. Mármint, valahogy furán festett egy rácsos ágy mellett. Először a leszerelést fontolgattam, de az túl nagy macera lett volna, betömni a lyukakat, glettelni, csiszolni, festeni.... pláne, ha csak egy évre tervezzük az egészet. Aztán megtaláltam ezt:

forrás

Alapvetően A4-es formátum,de rátettem egy nagyobb kartonlapra, ezzel kapott egy paszpartut is, és gyurmaragasztóval felragasztottam az üvegre. Most olyan, mintha a poszter üveg keretben lenne, a legjobb benne pedig az, hogy bármikor leszedhető, ha egyszer találok ennél szebbet, odaillőbbet, vagy ha mégis rajzolni támadna kedvem, azt is megtehetem.

"V"

A babaszoba utolsó DIY projekje következik, csak, hogy legyen még valami sárga a szobában és, hogy lekerüljön a falról az utolsó dogozószobára utaló memento. Egy nagy V betűt tettem a Párizsban készült, mellesleg állati király fotónk helyére.(Ezzel meg is kezdődhet a találgatás, vajon mi is lesz a kisfiúnk keresztneve?)Tudom, nem valami eredeti ötlet, hiszen a lakber blogok és site-ok többségében szerepel olyan gyerekszoba, ahol monogram, vagy a gyerek nevének kezdőbetűje ilyen-olyan formán fel van lőve a falra, de mit csináljak, ha tetszik. Eredetileg valami ilyesmit képzeltem el,

Etsy

de aztán valahogy nem vettem a fáradságot, hogy megcsináljam, részben azért, mert a fűrészelés és a fúrás-faragás nem a szívem csücske, részben pedig azért, mert nagyon türelmetlen vagyok, ha valamit kitalálok, az azonnal kell (na jó mondjuk két napon belül),ezt pedig szemmel láthatóan tovább tartott volna kivitelezni (nekem). De mivel sajnos naaagyon makacs is vagyok, mindenképpen fából akartam azt a betűt és nem akartam sokat költeni rá. Először a neten nézelődtem, hátha valaki gyárt ilyesmit, de úgy látszik ennek még nincs piaca itthon és a hobby boltokban is csak miniatűr betűket árulnak, én pedig legalább 25cm magasra gondoltam, hogy ne vesszen el a falon. Így, ha Mohamed nem megy a hegyhez.... faanyag után kezdtem kutatni. Utólag kiderült, hogy tele a pincénk ilyesmivel, nem kellett volna egy fillért sem költeni rá, de én vettem egy A4-es MDF rajztáblát, amire rárajzoltam a sablont, egy naaaagyon kedves ember pedig dekopír fűrésszel kivágta nekem (utólag is hálás köszönet az Elektronikának!!). Kis csiszolás és akrilfestékkel lefestettem sárgára. Mivel nem alapoztam három réteg kellett, mert a fa nagyon beszívta a festéket. Kicsit csaltam is, mert a hátoldalát nem festettem le, úgyis a falon lesz, nem látszik. Sajnos a hideg miatt egy egész napot száradt mire végre feltehettem a falra.

Kép a falon

Szerintem a szépérzék formálása már egy gyerek születésétől fogva elkezdődik. Hiszek abban, hogy az igényesség, az ízlés tudatosan alakítható. Ezért nem mindegy, hogy a kezdetektől fogva milyen környezetben nőnek fel porontyaink, milyen tárgyak veszik őket körül a gyerekszobában, vagy az otthonukban. Az én szép tárgyak és enteriőrök utáni vonzódásomat az anyukámtól lestem el, aki bár szűkös anyagi lehetőségek között, de folyton átrendezett, átkárpitoztatott, új képeket akasztott a falra. Ugyan ma már mind a ketten más stílus kedvelői vagyunk, mégis abban, hogy mit tartunk szépnek, egyetértünk. És remélem, hogy a gyerekeim számára majd én is jó példával szolgálok és belőlük is igényes, kreatív, a szépet kereső felnőttek válnak.

Legyen az klasszikus, vagy modern, színes, vagy monokróm, ahogyan a lakás többi részében is szeretjük felöltöztetni a falakat tapétával, képekkel, családi fotókkal, úgy a gyerekszobába is becsempészhetünk ezt-azt. Nem kell feltétlenül méregdrága műalkotásokra gondolni, lehet az egy saját készítésű poszter, egy gyerekrajz, vagy egy fénykép, esetleg egy falimatrica, a lényeg, hogy még stílusosabbá, egyedibbé tegye a teret.
Összegyűjtöttem aktuális kedvenceimet.

Régi kedvencem, Sharon Montrose, aki "állati" szép fotókat csinál. A következő gyerekszobába  erre spórolok.

Imádni való rajzok a Belle and Boo oldalról, Hanna szobájában több printjük is lóg. 

Minden napra egy kép: Ohmoon

Fotó falimatrica (Hannáról)

Két éve kinéztem télen az ablakon és ezt láttam.

(Oh, by the way: Felkerült a falra a saját készítésű baby mobilom, és a téli képek is új kereteket is kaptak. Hamarosan jön a kiságy is az új rácsvédővel!)

Hackeljünk papírzsepi tartót

Gondolom, ha valaki elolvassa ezt a postot, az első, ami eszébe jut, hogy biztosan nagyon unatkozom itt a babavárás utolsó heteiben. Pedig csak a szokásos, minden passzoljon mindennel  a lakásban mániám tört elő belőlem, miközben múlt héten a pedikűrösnél áztattam sajgó kismama lábaimat. Nem tudom, hogy az aromaterápiás bőrradír, vagy az unalom hatására, de rájöttem, nincs elég sárga a babaszobában, mert ehhez a szürkéskék falszínhez nagyon nehéz megtalálni a jó árnyalatú okkert/mustársárgát. Az is eszembe jutott, hogy a papírzsepi tartót, amit valószínűleg napi szinten fogok használni, kint lesz a polcon (mert orrot fújni mindig kell) és ami amúgy arany színben játszik (és neeeem passszzoool!) kéne kidekorálni valahogy. Aztán hazalibbentem pihe-puha talpakon és ebéd közben kerestem a neten valamilyen sárga mintát ("scrapbook paper" címszó alatt kismillió találat lesz). Szerencsém volt és hamar ráleltem egy ingyenesen letölthető csomagra, amiben szép sárga kicsit levelekre hajazó minták voltak. Download, print és már vagdostam is szét, hogy felragasszam a papírdobozra. Két A4-es lapból megvolt az egész, na meg némi tinta folyt el és ami a legjobb, hogy negyed óra alatt megvoltam az egésszel, így maradt időm a vaslásra is.

A kissé átlagos pzs tartó

a kinyomtatott minták

ét voilá: a végeredmény

kicsit messzebbről is

Tapéta

Miközben a "lassú víz partot mos" elvét követve haladok a babaszoba berendezésének rögös útján (még új képkereteket kell vadásznom a kiságy fölé, megrendeltem a párnára az anyagot és várom, hogy megérkezzen, mert akkor meg tudom varrni és van még néhány dekor apróság, amit meg szeretnék csinálni, mindezt úgy 3 héten belül), keresgéltem néhány tapétát, amikkel egyedivé és különlegesség lehetne tenni egy gyerekszobát. A tapéta szó hallatán nyilván sokan nagyszüleink bordó, arany förtelmire gondolnak a 70-es évekből, de ma már szuper minták léteznek. Persze a kevesebb itt is több. Egyrészt, mert az igazán vagány tapéták nagyon drágák és egy szoba komplett befedése olykor egy jobb kanapé árával vetekszik, másrészt, mert a tapétát nem, mint a festék alternatíváját használjuk, hanem díszítünk, hangsúlyozunk vele egy falrészt, esetleg bútort, vagy ajtót.

Ez az abszolút kedvencem, mert fiú és lányszobában is jól mutat. Egyébként létezik több színben is, ha valaki nem kedveli a szürkét.

Ahogy a képen látszik is, ebben a tapétában az a szuper, hogy a gyerkőcök saját maguk színezhetik ki, már, ha engedjük nekik.

Ugyan nem kifejezetten gyerekszobai tapéta, de el tudom képzelni, hogy beletesszük a gyerekek rajzait a "képkeretekbe", vagy akár ők is készíthetnek műalkotásokat.

Kevésbé kreatív szülőknek ajánlom ezt a megoldást, nem kell kitalálni az esti mesét, csak felnéznek a falra és már kész is a történet.

És végül a tapéta Hanna szobájából félkész dekorral nemsokkal a beköltözés után. Ma már persze sokkal szebb az egész és nincs randa zöld szőnyeg sem, aminek kilóg a csücske a fotón.

DIY kép

A négy New York-i fotónk helyére kerestem egy nagy, gyerekszobába illő képet. Nem akartam újra megfúrni a falat (mármint technikailag nem én fúrom, hanem a férjem, de olyan lakberendezősen hangzik, hogy ezt is meg tudnám csinálni, ha akarnám), mert nagyon szeretem őket és reményeim szerint egy nap még visszakerülnek ide. Azt sem tudtam igazán mit is keresek, sok minden tetszett, de valahogy az összes eltérített az eredeti tervemtől, hogy a szoba stílusa "állatos" motívumokra épüljön, némi skandinávos beütéssel. Aztán amikor a RAR-ra tervezett párnához átkutattam a textiles dobozomat, ráleltem egy madaras anyagmaradékra, amit három éve vettem az IKEÁ-ban, készült is belőle két párnahuzat a dolgozóba, de valahogy nem illettek oda. Most azonban újjászületett, mert némi textilfesték és egy nagy képkeret segítségével felturbóztam egy kicsit. A párna mellé amúgy is kellett valami, ami kiegyensúlyozza a "sárgaságot" (az agancsok mellett a másik heppem a szimmetria....am a dork I know....), ezért sárga textilfestéket vettem és egy nyír képkeretet.

A passzpartut (nem tudom szakszerűen írtam-e le ezt a szót, úgyhogy sorry, ha nem) rátettem a textilre és próbáltam beigazítani, hogy a legtöbb madárka látszódjon, aztán csak úgy szemre körbevágtam, majd nagyon amatőr módon sima barna ragasztószalaggal ráfeszítettem a fehér keretre. Ha valaki ilyet csinál, előtte nézze meg, hogy a jó oldalra ragasztja-e, mert különben úgy jár, mint én, hogy az egészet sűrű káromkodások között óvatosan le kell szednie és újrakezdeni az egészet. Nekem ez a művelet tovább tartott, mint maga a festés. Amikor szépen kifeszült a "festővásznam", nekiestem a festékkel. Mivel a minta nagy és a madaraknak jóformán csak kontúrjuk van, olyan volt, mintha egy óriási kifestőben színeznék. Tíz perc múlva kész is lett a mű, némi száradás után pedig felkerült a helyére. Normál esetben, a textilfestéket vasalóval fixálni kell, én ezt kihagytam, mert úgyis a falon lesz. És hogy lássátok a végeredményt, itt van egy before-after képsor: (és igen, vakut kezelni, fehéret állítani még mindig nem tudok, tehát becsillogott az egész)

A New-York-i fotósorozat a dolgozóban.

Madárkák az átlényegült gyerekszobában.

Lámpák gyerekszobába

Eddig nem néztem fel a leendő gyerekszoba plafonjára, pedig nem ártott volna. A régi ex-konyhai lámpánk helyett valami sokkal extrábbat tervezek. A kisfiam szobájában egyelőre marad minden a régi, esetleg beszerzek egy hangulatfényt az éjszakázásokhoz, de addig is, elméláztam kicsit a témán.

A világítás amúgy is egy lakás sarkalatos pontja, sokan nem fordítanak rá elég időt, hogy megtervezzék, pedig a jól eltalált világítótestek nagyon is meghatározzák egy otthon stílusát és hangulatát. Csakúgy, mint minden szobában, a gyerekszobában is igaz az a szabály, hogy szükség van jó általános fényforrásra, mondjuk a játékhoz, vagy a takarításhoz, kiegészítő fényekre, ha este mesét olvasunk és hangulatvilágításra, ha mondjuk éjjel háromkor pelenkát cserélünk. Persze sok minden múlik a tér nagyságán, a mennyezet magasságán, vagy, hogy mekkorák az ablakok. Az is fontos, hogy olyan lámpákat válasszunk, amit sokféle stílussal kombinálhatunk és csak azért, mert kidobtuk a rácsos ágyat a micimackós rácsvédővel, ne kelljen a csillárt is lecserélni, mert az ifjúsági ágyunk mondjuk egy antik darab. Ebből következően szerintem megéri jó minőségű, esetleg design lámpákra hajtani, még ha néha drágábbak is, mint az Obi-s verziók, mert sok-sok évig velünk lehetnek, értékállóak és a gyerekszoba változásával is idomulnak az aktuális designhoz.

A kínálat most is feneketlen, van minden, mi szem-szájnak ingere, ezek az én kedvenceim. Nem mondom, hogy az összes darab végigkísér egy gyerkőcöt születésétől 18 éves koráig, de 10-12 évre biztosan mindegyik megállja a helyét, kortól, nemtől függetlenül. Ja, és mindegyik kapható itthon is.

Garland csillár, Habitat

Norm 06, többféle méretben létezik

IKEA PS

IKEA csillár klasszikusabb enteriőrbe, vagy királylányoknak

Nem hagyhattam ki:-)) Moo Wall lamp

Ed Carpenter Pidgeon Lamp, millió féle színben kapható

Bona China Big Owl Lamp, ez létezik kutyásban is szintén több méretben.

Lamp Flower, nagyon sikkes darab

House Doctor DK asztali lámpa, nagyon praktikus és szép is. 

Ribbon asztali lámpa, Habitit