DIY karácsonyi ajándék

Vajon mit csinál az ember lánya, miközben már egy hete arra vár, hogy a kisbabája végre meg akarjon születni? Kínjában DIY karácsonyi ajándékokat fabrikál, a babaszoba ugyanis elkészült, már nincs mit csinosítani rajta, innentől önálló életre kel, remélhetőleg nagyon hamar. Szerencsére a barátném, akinek ezt a meglepit szánom nincs jelen a FB-on, így megoszthatom veletek, mit is kap majd. Kitaláltam, hogy poháralátéteket készítek neki, mert: 1. hiányos a készlete, és 2. nála mindig olyan rend van, hogy inkább égesse le a kezemet a kávésbögre, de nincs szívem letenni a tükörfényes asztalra.

Maga az alátét 10X10-es csempe, amit anno sk. vertem le a régi konyhánk (ex-dolgozó, most V szobája) faláról, ezért megmaradt jó pár szép, ép darab.Nem is kellett nagyon megtisztogatni, csak portalanítottam.  Kinyomtattam három különböző mintájú scrapbook paper oldalt (a profik megveszik, mert a festék a ragasztásnál elkenődhet, és nálam el is kenődött...) Aztán 9,7 X 9,7 cm-s kockákat vágtam ki belőle, majd decoupage ragasztóval felragasztottam őket a csempékre. Pár perc száradás után két réteg fedőlakkozást kaptak (ettől vízálló is lesz) és fél napot levegőztettem a kicsikéket az erkélyen. Aztán a hátoldalára fehér filcet ragasztottam, mert a csempe azért mégiscsak csempe, felkarcolhatja az asztallapot és el is ütött a színe a mintától. Remélem tetszeni fog majd neki...

Párna projekt #2

RAR barátom végre megkapta a párnáját. Már írtam a megfelelő anyag utáni hajszámról, hát hosszú keresgélés után egy kék madaras pamutvászon mellett döntöttem, mivel a tökéletes sárga mintás mégsem jött szembe (az ember nem mindig találkozik az igazival). De azért nem kékültem el teljesen, mert csak egy pici darabot vettem belőle, a párna háta pedig egyszínű ikeás sárga vászon, amit a leértékelt szekcióban túrtam egy éve 200 forintért, mondván egyszer még jó lesz valamire. Jellemző a sznobériámra, hogy Amerikából rendeltem a 45cm-es darabkát, de így is kijött ezerötszázból postával együtt, ami röhejes, mert itthon ennyiért tíz centit adnak, arról nem is beszélve, hogy az olcsóbb árkategóriában elég gyenge a választék. Az egyetlen hátulütője talán az volt, hogy majdnem három hetet vártam rá, de ennyi áldozatot igazán megért. A következő nagyívű tervem, hogy megtanulok varrni, addig is anyukám segített és megcsinálta a párnát. És tényleg csodaszép lett, nagyon tetszik Vilmos szobájában.

a madaras anyag, amit a Spoonflower-ről rendeltem

sárga Ikeás anyag

a párna

RAR és a párna

a kiságy, és a többiek

Finish

Jelentem, nagyjából berendeztük a babaszobát, és bár még nem sikerült minden részletet a helyére rakni, itt-ott hiányzik 1-2 apróság,de hogy megmutassam milyen is lesz a hangulata, stílusa, itt van az eredeti mood board, amit még a tervezéskor készítettem:

Képeket még nem csináltam az igaziról, de hamarosan az is meglesz. Ami a megvalósítást illeti, nagyjából tartottam is magam ezekhez az irányvonalakhoz, persze menet közben az ember mindig alakít, kicserél valamit, de összességében azt hiszem pont olyan lett, amilyet szerettünk volna: SZÉP...

Hohóó!

Nézzétek csak mit találtam a neten a mai blogolvasgatás közben:

Ezt a papírzsepi tartót potom 24 Euroért (plusz posta) vesztegetik az egyik francia lakberendezési webshopban és még zsepit sem adnak hozzá!! Hát, szerintem az enyém is sikerült ilyen jól és zero Euroba fájt.

Tanulság: KREATÍVNAK LENNI JÓ!

Poszter

A szobánk gyenge láncszeme számomra egyértelműen a kiságy feletti üveg tábla volt. Amíg itt dolgoztam, persze aranyat ért, mert egy csomó mindent felírtam rá és mivel áttetsző üvegből van, szinte belesimult a falba. De nem eléggé. Mármint, valahogy furán festett egy rácsos ágy mellett. Először a leszerelést fontolgattam, de az túl nagy macera lett volna, betömni a lyukakat, glettelni, csiszolni, festeni.... pláne, ha csak egy évre tervezzük az egészet. Aztán megtaláltam ezt:

forrás

Alapvetően A4-es formátum,de rátettem egy nagyobb kartonlapra, ezzel kapott egy paszpartut is, és gyurmaragasztóval felragasztottam az üvegre. Most olyan, mintha a poszter üveg keretben lenne, a legjobb benne pedig az, hogy bármikor leszedhető, ha egyszer találok ennél szebbet, odaillőbbet, vagy ha mégis rajzolni támadna kedvem, azt is megtehetem.

"V"

A babaszoba utolsó DIY projekje következik, csak, hogy legyen még valami sárga a szobában és, hogy lekerüljön a falról az utolsó dogozószobára utaló memento. Egy nagy V betűt tettem a Párizsban készült, mellesleg állati király fotónk helyére.(Ezzel meg is kezdődhet a találgatás, vajon mi is lesz a kisfiúnk keresztneve?)Tudom, nem valami eredeti ötlet, hiszen a lakber blogok és site-ok többségében szerepel olyan gyerekszoba, ahol monogram, vagy a gyerek nevének kezdőbetűje ilyen-olyan formán fel van lőve a falra, de mit csináljak, ha tetszik. Eredetileg valami ilyesmit képzeltem el,

Etsy

de aztán valahogy nem vettem a fáradságot, hogy megcsináljam, részben azért, mert a fűrészelés és a fúrás-faragás nem a szívem csücske, részben pedig azért, mert nagyon türelmetlen vagyok, ha valamit kitalálok, az azonnal kell (na jó mondjuk két napon belül),ezt pedig szemmel láthatóan tovább tartott volna kivitelezni (nekem). De mivel sajnos naaagyon makacs is vagyok, mindenképpen fából akartam azt a betűt és nem akartam sokat költeni rá. Először a neten nézelődtem, hátha valaki gyárt ilyesmit, de úgy látszik ennek még nincs piaca itthon és a hobby boltokban is csak miniatűr betűket árulnak, én pedig legalább 25cm magasra gondoltam, hogy ne vesszen el a falon. Így, ha Mohamed nem megy a hegyhez.... faanyag után kezdtem kutatni. Utólag kiderült, hogy tele a pincénk ilyesmivel, nem kellett volna egy fillért sem költeni rá, de én vettem egy A4-es MDF rajztáblát, amire rárajzoltam a sablont, egy naaaagyon kedves ember pedig dekopír fűrésszel kivágta nekem (utólag is hálás köszönet az Elektronikának!!). Kis csiszolás és akrilfestékkel lefestettem sárgára. Mivel nem alapoztam három réteg kellett, mert a fa nagyon beszívta a festéket. Kicsit csaltam is, mert a hátoldalát nem festettem le, úgyis a falon lesz, nem látszik. Sajnos a hideg miatt egy egész napot száradt mire végre feltehettem a falra.

Kép a falon

Szerintem a szépérzék formálása már egy gyerek születésétől fogva elkezdődik. Hiszek abban, hogy az igényesség, az ízlés tudatosan alakítható. Ezért nem mindegy, hogy a kezdetektől fogva milyen környezetben nőnek fel porontyaink, milyen tárgyak veszik őket körül a gyerekszobában, vagy az otthonukban. Az én szép tárgyak és enteriőrök utáni vonzódásomat az anyukámtól lestem el, aki bár szűkös anyagi lehetőségek között, de folyton átrendezett, átkárpitoztatott, új képeket akasztott a falra. Ugyan ma már mind a ketten más stílus kedvelői vagyunk, mégis abban, hogy mit tartunk szépnek, egyetértünk. És remélem, hogy a gyerekeim számára majd én is jó példával szolgálok és belőlük is igényes, kreatív, a szépet kereső felnőttek válnak.

Legyen az klasszikus, vagy modern, színes, vagy monokróm, ahogyan a lakás többi részében is szeretjük felöltöztetni a falakat tapétával, képekkel, családi fotókkal, úgy a gyerekszobába is becsempészhetünk ezt-azt. Nem kell feltétlenül méregdrága műalkotásokra gondolni, lehet az egy saját készítésű poszter, egy gyerekrajz, vagy egy fénykép, esetleg egy falimatrica, a lényeg, hogy még stílusosabbá, egyedibbé tegye a teret.
Összegyűjtöttem aktuális kedvenceimet.

Régi kedvencem, Sharon Montrose, aki "állati" szép fotókat csinál. A következő gyerekszobába  erre spórolok.

Imádni való rajzok a Belle and Boo oldalról, Hanna szobájában több printjük is lóg. 

Minden napra egy kép: Ohmoon

Fotó falimatrica (Hannáról)

Két éve kinéztem télen az ablakon és ezt láttam.

(Oh, by the way: Felkerült a falra a saját készítésű baby mobilom, és a téli képek is új kereteket is kaptak. Hamarosan jön a kiságy is az új rácsvédővel!)